2. nap: Tokió

 Este már elég fáradtak voltunk, elég hamar kidőltünk.. Hajnal kettőkor bezzeg mindketten felébredtünk. Kicsit féltem is tőle, hogy így hogy fogjuk majd bírni a napot, aztán szerencsére újra elaludtunk és már itteni reggel szerint ébredtünk csak. 

A szállodában kaptunk reggelit is. Nekem mondjuk nem pont ez a reggeli, de finom volt. Volt itt rizs, mindenféle sültek, levesek... 

Metróra 3 napos jegyünk van, hát, ma elég rendesen kihasználtuk. A császári palotánál akartunk kezdeni, de előbb a parkját/kertjét sikerült jól körbejárni. A kapuban van egy csomagellenőrzés, bent is elég sok egyenruhással találkoztunk, őrzik a parkot rendesen. Felmásztunk az egykori torony talapzatára, megnéztük a bambuszkertet, aztán egy újabb kaput keresve belebotlottunk még egy nagyon szép tavas részbe, aranyhalak, csodanövények, rengeteg turista, minden volt. Meglett aztán a kapu is, de ott meg fel-alá futkostunk, mert a GPS mindig olyan utakra terelt volna minket, ami le volt zárva. Végül kimentünk a parkból, ahol (megint) egy futóverseny résztvevői között cikáztunk, aztán csak eljutottunk ahhoz a sarokhoz, ahonnan látni és fényképezni lehet a palotát a híddal együtt.

Innen Yoyogi parkhoz indultunk. A metróból feljőve elvitt minket a GPS egy kis mellékutcába, itt kicsit megcsodáltuk a legapróbb helyek kihasználását is (pont akkora a parkoló, amekkora a kocsi, a többi háznál már nincs is kocsi, csak biciklik). Ettől a metrótól viszonylag sokat gyalogoltunk a parkig, a Meiji-szentély viszont már pillanatok alatt megvolt. A szentély maga el van zárva, csak a kijelölt ponttól megtekinthető, még fényképezni sem szabad ott. Úgyhogy itt nem is annyira az épületet, hanem inkább a látogatókat fényképeztem. Egy-két pasi is akadt, de inkább a nők, meg a kislányok, pár fiúcska viseltek kimonót és (nem tudom hogy hívják a fiúk ruháját). Ez a park nem vonzott annyira, itt nem időztünk túl sokat. 

Kerestünk egy vegi éttermet. Megint egy apró szobányi helyiséget találtunk, jó, ha 10 ember le tud ülni, de akkor már egymás nyakában ülnek. Azt nem lehet mondani, hogy beszélnének angolul, de már egészen sokan próbálkoznak. Ez a csaj is igyekezett, de nem sokra jutottunk, viszont már egészen könnyen megy a fordító használata is. Szóval rendeltünk egy lasagnát Ernőnek, mert azt biztosra mondta, hogy abban semmi hús nincs, én meg egy lazacos akármit kértem. Aztán kaptunk nagy tányérokat, hogy szedjünk addig magunknak. Sok tálkában sok akármi volt: gomba, répa, gyömbér, paprika, meg még ki tudja mik voltak. Míg ezeket csipegettük, megérkezett a „fő“ étel is, hát... ekkorka adagot nem szoktunk otthon szervírozni. :) (Ráadásul a lazac hideg volt.) Ízre egyébként teljesen jó volt minden, de nem pont erre számítottunk. Amúgy ebben az étteremben még kés és villa is volt kirakva. :)

A következő állomás egy Don Quijote áruház volt - csak feltérképezni a kínálatot. Ha majd ajándékvásárlásra kerül sor, tudjuk, hogy mit lehet/kell itt megvenni, mit szabad megvenni a látnivalók giftshopjaiban is. Azokat is megnéztük ma mindkét parkban (egyébként nem voltak drágábbak, mint az áruház.)

Innen csak úgy találomra elindultunk, ezeken az utcákon most csak gyalogosok voltak, elég nagy volt a tömeg, gondoltuk megcsodáljuk a forgatagot. Egyszer csak a Shibuya kereszteződésnél találtuk magunkat. Néztük pár percig az emberáradatot, aztán úgy döntöttünk, hogy megnézzük még a Shinjuku Gyoen parkot is. A metróból még ki sem értünk, egy föld alatti üzletházban találtuk magunkat. Ez egy elég elegáns hely volt, rengeteg pulttal, termékkel. Mi csak péksütit vettünk. (Ezeknek nagyon hasonló az íze, mint nálunk.)

Azt nem tudtuk, hogy ez a park bezár, ráadásul elég korán, ilyenkor októberben már 4-kor. Mi fél 5 körül értünk oda, sajnos már nem mehettünk be. 

Arra jutottunk, hogy valószínűleg minden más is bezár, úgyhogy mára befejezzük a kirándulást, elindulunk a szállodába. Útközben még vettünk kis vacsorának valót is itt a környék kis boltjaiban (hihetetlen, de a boltok is mind aprók és zsúfoltak). Mivel még volt egy kis időnk a mai napból, bejártuk a GPS által ajánlott útvonalat is (nem értjük, miért ajánl egy nagy kitérőt a metrótól a szállodáig... csomagok nélkül bejártuk az utat, de így sem lett világos). 

Ma tehát a dobozos levesek közül válogattunk a boltban, misolevest vacsiztunk, kóstolgatjuk a japán konyhát. És tervezzük a holnapi programot is. 

Ahhoz képest, hogy a kabátom miatt aggódtam, egész nap pólóban voltunk, kicsit meg is kapott a nap. Este még elszaladtunk a közeli boltokban naptejet keresni (ki gondolta volna, hogy okt. végén szükségünk lesz rá?), persze már itt sem lehet kapni.