Bementünk reggel arra a pályaudvarra, ahova első nap érkeztünk a vonattal, ott vettünk jegyet Naritába, de most egy másik vonattal mentünk, inkább metrónak nézett ki. Ez olcsóbb volt, cserébe több helyen megállt.
Elég sok idő ment ma el az utazgatással, de megérte. Naritában kicsit sétáltunk a szentélyig, útközben megkóstoltuk az igazi friss fagyit is, nemcsak a jégkrémet, én pl machát kértem, ez olyan zöldteás íz volt. (És ollllyan wc-t is láttam, amit inkább kihagytam. Nem azért, mert ne lett volna tiszta, de ez olyan balkán-stílus volt: állj a lyuk fölé :) )
A Shinsho templom hatalmas, viszont sokkal kevesebb ember jön el ide, mint bármelyik tokiói szentélybe, kényelmesen körbe lehetett sétálgatni, nem zavartuk egymást a többi látogatóval. Az elhelyezkedése sem utolsó, egy jó kis dombon fekszik, klassz a látvány is. A körülötte levő park is bejött, itt elég sokat tudtunk időzni. A szentélyek sem csak elkerített, távolról csodálható építmények voltak, itt most többször is kibújtunk a cipőnkből, be lehetett lépni. Fent a pagoda mellett volt egy olyan, ahova beléptem, de a bent ülő bácsi csóválta a fejét, miközben mondott valamit, inkább kijöttem gyorsan, úgysem értem, amit mond. A pagodának az „erkélyére“ szívesen felmentünk volna még, de egyetlen embert sem láttunk ott, lépcsőt sem találtunk, úgy tűnik, itt ilyet nem szabad/nem szokás. Onnan lefelé jövet még odakanyarodtunk a vízeséshez is, aztán elindultunk Narita főutcáján.
Itt is sütögettek az útszélén olyan cuccot, amit már láttunk valamelyik nap egy másik szentélynél, ott hosszú sor állt, nem kóstoltuk meg. Ez a dangó mochi volt, grillen pirított finomság, amit még valami édes szósszal is megkennek (a jegyzeteim szerint édes szójaszósz lehetett), na ez nekünk így nem igazán jött be, még jó, hogy csak egyet vettünk kettőnknek. :)
A vasútállomáson egy kicsit meglepődtünk, bejött egy vonat, de nem abból az irányból, ahonnan mi vártuk a vonatunkat. Aztán nem ment tovább, úgyhogy megnéztük már, hogy mi van a vonatra kíirva, mert a peronon már a mi vonatunkat jelezték... Ez volt az. A vissza úton egy picit bóbiskoltunk mi is, hogy alkalmazkodjunk a helyi szokásokhoz, de az egész utat nem sikerült végigszunyálni.
Ma az Ueno parkba mentünk, megnéztük a Nemzeti Múzeumot (mi kicsit keveselltük a kiállított tárgyakat), viszont jókat nyomdáztunk, készültek a képek. (Több lépésben kellett ugyanabba a keretbe nyomdázni, előbb egyik színnel, majd a másikkal... szép sorban ki voltak készítve a nyomdák. A végére szép színes képet kaptunk) A teaceremóniát néztük még meg egy videón, de nyilván ez csak egy pár perces kis bemutató volt, nem az igazi. Sok helyre nem tudtunk bemenni, csak sima belépőt vettünk, egyik galéria zárva is volt, viszonylag gyorsan végeztünk, mentünk még sétálni a parkba.
A park közepén japán zenész lányokba botlottunk, de sajna nem igazán japán zenét játszottak (a dallamot ismertem, de nem tudom, mi volt ez a szám, amit mi hallottunk). Ebben a parkban is van egy szentély, itt csak belépővel lehetett volna megközelíteni, ezt ma már kihagytuk.
Most már jöhetett valami elemózsia, hiába volt bőséges a reggeli, már elég régen volt (és a mochi sem sokat segített már). Találtunk a közelben egy vegi éttermet, azt próbáltuk becserkészni. Nem volt egyszerű, mert a vágányok másik oldalán volt, a GPS mindenképpen az aluljáró felé terelt minket. Oda viszont már kellett volna vonatjegy, másképp nem lehet ott bemenni az állomásra. Nagy nehezen megtaláltuk végre a felüljárót, ami átvitt a síneken, és akkor azzal szembesültünk, hogy még így sem vagyunk előrébb, mert ez a kajálda akkor is az átjárón túl van, ide mindenképpen kell a jegy. Nyomogattuk egy darabig az automatát, találtunk jegyet, ami a „platformra“ szólt, ezzel végre bejutottunk, és beülhettünk a keresett étterembe.
Ez - japán mértékkel legalábbis - viszonylag tágas hely volt, és még igazi japán - és egyben húsmentes - dolgok is voltak. Kértünk egy ráment (tele volt zöldséggel is, tészta is volt benne bőven és még finom is volt), és egy gyoza-tálat, ez is zöldséggel volt töltve, volt hozzá valami szójás cucc is, és természetesen sok-sok rizs. Alig adtuk le a rendelést, már hozták is a kaját, kaptunk pálcikát is, meg kerámiakanalat is. Azért egyet-egyet próbálkoztunk a pálcikával is, de nagyjából a kanállal ettünk (ettem).
A napot egy Starbucksban zártuk, más már nem nagyon fért bele. Nagyon cuki csajoktól kaptuk a kávét. A pohárra nem írták rá a nevünket, meg sem kérdezték 😊 Viszont ráírták, hogy Have a nice trip, meg hogy thank you. :)
Mielőtt visszatértünk a szállodába, még elsétáltunk egy sarki zöldségeshez, egy nénitől vettünk egy pár nashi körtét.
Ma is nagyon meleg volt, egy szál póló bőven elég volt, még meg is pirultunk kicsit. Én meg itt izgultam az otthon hagyott kabátom miatt. 😁
Holnap már megyünk is tovább a következő szállásunkra. Repülnek a napok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése