Hirosimában a jól bevált villamossal mentünk ki az állomásra, ahol azért egy kicsit megtorpantunk. Itt nem találtunk külön shinkanzen-pénztárakat, a JR-hoz kellett menni. Míg a sorban tekeregtünk, jött egy egyenruhás hölgy (ruháján „English“ felirattal), megkérdezte, van-e JR-passzunk, csak odaútra kérünk-e jegyet, hányat. Mindent felírt egy cetlire, azt ideadta. Egyébként a cetlire is angolul írt, ha tehát a pénztáros nem beszélne angolul, akkor úgyis hiába adnánk neki oda ezt a fecnit. Ha meg beszél, akkor meg minek kérdezi meg ez a csaj előre az összes kérdést?
Amúgy tudott a pénztáros is angolul és ő is kérdezett újra mindent, aztán adott jegyet a bíí (értsd: B) és a Shíí (értsd: C) ülésekre. Annak idején én értettem legjobban (a családból) a japán akcentust, már nem mennek ezek az apróságok. :)
Mivel most nem mentünk új útvonalon, ráadásul ez a szakasz amúgy is tele van alagúttal, most nem a tájat lestük, inkább olvasgattunk, és már meg is érkeztünk Osakába. A jegyünket pedig visszaadta az automata. Nem nagyon értettük, hogy miért, de ez nekünk megfelel, jó lesz így. Mentünk még egy vonattal, meg egy metróval is (legalábbis szerintünk ezek a járművek voltak, de nem egyértelmű számunkra, hogy melyiket minek nevezik itt), és csak a legvégén, amikor a szállodánál kiszálltunk, akkor ette meg a gép a jegyet. Szóval tök jó jegyet adott nekünk a kisasszony Hirosimában.
(Metróknál, vonatoknál egy automatán kell keresztül menni, ami ellenőrzi a jegyet. Beszálláskor is, kiszálláskor is. Ha bérletünk van, vagy olyan jegyünk, amivel még átszállunk, akkor a gép visszaadja a jegyet, ha pedig már nem érvényes tovább, akkor elnyeli - így nincs szemét sem!)
Itt most be is csekkoltunk a szállodában, mindent beírtunk a gépbe, beszkenneltük az útleveleket, megkaptuk a szobakártyákat és leadtuk - megőrzésre - a csomagjainkat.
Pont dél körül mentünk fel a várba, jó kis napsütésben (még mindig pólóban járunk napközben, pedig már okt. 31. van, kabátom nem hiányzik egy kicsit sem :) ).
A pénztárnál hosszú tömött sorok, de gyorsan haladnak. Automatából lehet jegyet venni (de van gyors sor is a bérleteseknek, meg nem tudom még milyen kártyásoknak), ott áll egy segítő is, pörög a sor rendesen.
A várban lifttel is fel lehet menni a felső szintekre, de mi gyalog mentünk, már felfelé is körülnéztünk. Azért itt sokkal több a látnivaló, mint Hirosimában, sok-sok technikai csodával kiegészítve.
Az egyik szinten jelmezes fotózásra is van lehetőség, nem éltünk vele, Fentről aztán klassz panoráma tárult elénk, minden irányban megnéztük és megörökítettük a várost.
Lent most csak zenészek, bűvészek szórakoztatták a közönséget, árusok nincsenek.
Hatalmas plakátokon hirdetik a fényparkot, már meg is beszéltük, hogy valamelyik este majd megnézzük, de aztán megkerestük a dátumot is a plakáton. Sajnos ez majd csak novemberben kezdődik, most még nem lesz fénypark.
Utunkba esett, bekukkantottam egy karatés edzőterembe, most éppen senki nem edzett.
Mentünk a Történeti Múzeumhoz, de pont kedden van a szünnapja, úgyhogy ezt most buktuk.
Aztán olyat ügyeskedtünk, amilyet itt még egyszer sem sikerült: elmentünk metróval a vásárlóutcához. Helyett, pont a másik irányba mentünk két megállót nagy ügyesen. Na, de fő, hogy utazunk, az megvolt. 😁
Másodjára sikerült odatalálnunk a Dotonborihoz. Megkerestük a Hozen-jit, a mohás szobrot. Ma nagyon sok jelmezes alakot láttunk, ma volt Halloween. De felvonulást, vagy bármilyen rendezvényt amúgy nem, csak kisebb-nagyobb társaságok mászkáltak jelmezekben.
Egy fiatal pár vattacukrot vett egy automatából, na ezt mi is megcsodáltuk (hogy hogy készül a vattacukor gépesítve). Ott bóklásztunk egy kicsit az üzletek között, aztán kerestünk egy büfét, amit megint nem volt egyszerű megtalálni. Mi lent kezdtük keresni, de megint felfelé kellett menni. Volt még hely is bőven, ebben az időben nem szoktak olyan sokan enni... pont ezért még nem is lehetett büfézni, most csak étlapról lehetett rendelni, szóval ma ez sem jött össze. A kínálatból a pizza volt a legszimpatikusabb, ma egészen európai lett a vacsoránk (még kést és villát is kaptunk!).
Visszamentünk még az üzletsorra, aztán inkább a közeli Don Quijote-t vettük célba. Innen nem kellett volna sokat cipelni a cuccokat, de sajna ez csak egy mini boltocska, itt nem fogunk ajándékokat vásárolni.
Estére visszatértünk a szállásunkra, itt pedig közölték, hogy a szobánkat le kellett cserélni valamiért (ezt egyikünk sem értette, hogy miért), szóval a délelőtt kapott kártyákat adhattuk is vissza, és most mégsem a 13. emeleten vagyunk. Ez lett volna a 3. ilyen (13. emeleti) szállásunk az ötből. 😃
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése