Reggeli megint a szállodában, ma egy kicsit más volt a kínálat, mint tegnap, nem annyira autentikus szerintem, de igaziból nem tudom, mit esznek reggelente a japánok. Akik itt vannak a szállodában és akár japánok is lehetnek, jól megpakolják a tányért rántottával, salátával, mindennel, nekik a rizs nem maradhat el, de amúgy tojásra ketchup, meg hasonlók. Természetesen ők pálcikával (mi meg nem).
Már reggeli közben azt figyeltük, hogy hogy beindult az élet, öltönyös, aktatáskás fickók siettek egymás után szép sorban dolgozni (hétfő van) itt a kis utcában is. Aztán kint a főúton még több ilyennel találkoztunk és ma reggel elég zsúfolt volt a metró is, de csak pár megállóig. (Amikor este jöttünk haza, már 6 óra körül, akkor megint szembe jött ez a sok öltönyös fickó - szép hosszú így egy munkanap!)
Ma a Tokyo Towerben kezdtünk. Mi még korán érkeztünk, alig voltunk akkor még, gyors jegyvásárlás és már mehettünk is a liftbe. Az első szinten csak egy picit nézelődtünk, mert már indultunk is tovább. Kérés nélkül adtak a nyakunkba egy audioguide-ot, csak az volt a kérdés, hogy milyen nyelvre állítsák. Kb nyolcan lehettünk ott egyszerre, ennyiünknek tartott egy pasi egy kis vezetést, egyszerre beszélt a mi kütyünkkel, csak ő ugye japánul (bár pár szót mondott angolul is). A kütyü minden adott helyen jókor szólalt meg, még a lift zökkenője is benne volt a programban, arra is reagált, hogy ne ijedjünk meg. Egy kis történettel kezdtünk a torony építőiről, a kezdetekről, megtudhattuk, hogy itt a WIO a köszönés (speciális kéztartás is társul hozzá) aztán bepréselődtünk a liftbe, felmentünk az első szintig, ott kaptunk egy kis limonádét/teát, készült egy-egy fotó és már mehettünk is a top-ra (a liftben a VIP rövidítéshez kaptunk új jelentést: VIP: very impressive panorama 😊), ahonnan aztán tényleg az egész várost megnézhettük, többek között a Mori-tornyot is. Ééééés szép tiszta időnk volt, úgyhogy láttuk a Fujit is. Nem volt megszabva mennyit lehetünk fent, amikor meguntuk, beálltunk a sorba és jött a lift. Mi lefelé mentünk körbe az első szinten is, most éppen Halloween-dekorációban úszik. Megnéztük az ajándékboltot is, aztán jöttünk még lejjebb. Lent is megnéztük az ajándékboltot, kiváltottuk az ingyenes fotót, és újabb útra indultunk.
 |
| A vonatból láttuk az Erzsébet-hidat a szabadságszoborral. 😉 |
3 napos metróbérletünk van, de ma kimentünk a szigetre a Miraikan Múzeumba, oda másik vonat megy, arra másik jegy kellett, most kipróbáltuk az automatát is. Amint sikerül emberi nyelvre váltani, már nagyon könnyen megy, a jegykezelés meg pont ugyanúgy működik, mint a metrón. Azért is volt jó, hogy most vonatoztunk, mert így egy kicsit láttuk a várost is.
A múzeumban a Földdel kezdtünk, kicsit meglepett, hogy egy nagy üres teremben lóg egy Földgömb, alatta néhány pad, páron valami kütyü is van felszerelve (de amúgy tök üres egy hatalmas terem). Na, ezekre lehetett leheveredni, és a kütyün megnézni, hogy milyenek pl a tengeráramlatok.
Ebből a teremből kijőve hatalmas meglepetés: Karikó Katalin képe mosolyog ránk, Nobel prize, majd vált a kép és már ott egy magyar felirat is: Üdvözöljük. 😍 Kapott egy egész kiállítást, még ma pont meg lehetett nézni. Egy-két kivétellel japán tablók vannak körben, még nem fordítottuk le a szövegeket, csak fényképeztünk. Itt van még a játékmacija is.
(Azóta lefordítottam. Az életútja, a kutatásai, sikerei, kudarcai. A játékmackó csak másolat és a képen nem is ő, hanem a kislánya tartja a kezében a macit. A tablóról pedig kiderül, hogy a maci elég jelentős szerepet töltött be akkor, amikor Amerikába költözött a család. Mivel akkoriban csak 50 $-t válthattak a magyarok, semmire nem lett volna elég - még úgy sem, hogy két felnőttre kétszer ennyit -, úgyhogy eladták az autójukat, az árát pedig a maciba rejtették.
Nem tudok japánul, csak a fordítógép által magyarított szöveget írom le.)
A következő szinten mindenféle technikai cuccokkal szórakoztunk: eltalálod-e, hogy 5 másodperc múlva nyomd meg a gombot, vagy melyik a valódi és melyik a virtuális kép, és még sok-sok érdekesség. Volt egy űrhajós rész is, itt még cirillbetűs űrhajó-elemet is lehetett látni. Aztán volt egy internetet modellező rész, ahol golyókat küldhettünk a pontból b-be, ezt nem igazán értettük, hogy mit akartak ezzel bemutatni.
Volt jegyünk egy 3D-s mozira is. Itt is rögtön kaptunk a nyakunkba egy audio-cuccot, meg a szemüveget. Teszteljük a szemüveget, kapcsoljuk ki a telefont, stb, majd döntsük hátra a széket... Húha: sötét, szép zenei aláfestés, meg még a félig fekvő helyzet is, veszélyes ilyen fáradtan. 😏 Eleinte zavart a japán szöveg, azt az egyik fülemen hallottam, az angolt a másikon... idővel szépen tudtam követni az angolt. Végül csak egy picit bóbiskoltunk, többnyire láttuk, ahogy az előttünk ülő picik nyúlnak a csillagok felé, próbálják elkapni, ahogy anno a mi gyerekeink is tették. (A Föld születéséről szólt a film.)
Még itt a múzeumban ültünk le enni. Itt csak kanalat lehetett választani a pálcika mellé, vagy helyett, ez most annyira nem segített. Szerencsére készültünk, tudtuk, hogy nem megy a pálcikával evés, van nálunk evőeszköz, így még kulturáltan tudunk enni. 😀
Ha már úgyis itt vagyunk, menjünk be a szemközti hajózási múzeumba is, gondoltuk... de sajna az most zárva volt, valami felújítás lehet.
Fogtuk magunkat és ma mentünk el Asakusába, megnéztük a Sensoji templomot és az egész környéket. Ez tisztára csak turistalátványosság, itt hatalmas a tömeg, rengeteg árus van, a szentély konkrétan csak erről a forgatagról szól (nem tudom, kinek nyújt itt megnyugvást a templom békéje, ahogy azt egy blogban olvastam, itt csak tolongás van). Még a metrótól sétálva megnéztük a Skytreet is, de ezt már csak messziről.
Megint ránk esteledett, más program már úgysem fért volna bele, megálltunk egy automatánál, miket adnak. Azt hittük, hogy csak üdítők vannak benne, de az egyik kukoricásnak tűnt, ráadásul az van aláírva, hogy forró. 😲 Kukoricaleves volt, egyébként finom volt. Mellette egy másik forrócuccot a fordító "elegáns édesség"-nek fordított, ki kellett próbálni azt is. Ez egy vörösbabos leves volt, ez nem jött be annyira.
 |
| Ezt a halat még a vegetáriánusok is megeszik 😁 |
Itt is sok kimonós lányt, talán kicsit több kimonós fiút láttunk, mint tegnap, megint fényképeztem párat, aztán már csak róttuk az utcákat, néztük a boltokat, kajáldákat. Az egyiknél taiyakit csináltak, végre vegikaja, ezt meg kell kóstolni (mi a pudingosat vettük), ez teljesen a mi ízvilágunk, épp csak a forma számít egyedinek. Itt még magyar szót is hallottam a forgatagban.
Este egy szokásos kör a boltban (másnapra veszünk vizet) és már megint eltelt egy nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése