Nekünk most egy kicsit könnyebb volt, az európai reggelikhez ez közelebb állt, de nem nagy a választék.
A szállodából kilépve úgy láttuk, eléggé borús az ég, gyorsan csekkoltuk az időjárásjelentést, bizony esőt ígértek kora délutánra, vissza is szaladtunk gyorsan az esőkabátokért.
Ma reggel Kioto egy kicsit távolabbi célpontjához indultunk, ezúttal a buszra is fel kellett szállnunk. Nagyon fura, hogy itt a hátsó ajtón szállunk fel, nem kell jegyet kezelni, nem kell jegyet venni, csak leülni. Mire célba értünk, meg is találtuk a kijelzőn a tarifát, ki is tudtuk készíteni az aprót, leszálláskor csak bedobtuk a sofőr melletti automatába. És már ott is voltunk az Otagi Nenbutsuji templomnál. Az elmúlt napokban már eléggé hozzászoktunk, hogy az ilyen szent helyek ingyenesek, úgyhogy kicsit meglepett, hogy itt viszont volt belépő. Mielőtt eldöntöttük volna, hogy merre induljunk, magyarokba botlottunk. 😊 Megnézegettük a szobrokat, mentünk egyre feljebb a szentély különböző építményei között, itt kettőbe is beléphettünk (természetesen csak cipő nélkül), aztán hirtelen vége lett. Most meg már nagyobb távolságra, több látnivalóra készültem, ehhez képest nem volt sok. Ilyen mohás templomot még nem láttunk, újdonság volt.
Innen elkezdtünk ereszkedni lefelé, újabb látnivalók között. A bambuszokat már felfelé menet a buszból is kiszúrtuk, most gyalogosan is elértünk a ligethez, na itt kellett felmenni pár lépcsőn és egy újabb templomba érkeztünk. Ez az Adashino Nenbutsuji templom, körben nagy temetővel, valamint egy bambuszkerttel. Itt rajtunk kívül csak egy idősebb pár volt éppen, itt nyugodtan kattintgathattuk a gépet, nem nagyon zavarta meg senki a fényképezést.
Volt egy hosszabb utcácska itt is, a Saga Toriimoto, ami eléggé réginek tűnik, sokban már bolt, vagy étterem működik. Jöttek is a turisták, de azért a tegnapihoz képest csak mértékkel.
Ereszkedtünk tovább, a Gioji templom következett. Ez nagyon apró volt, végig tereltek minket, és minden csupa moha volt. Itt több japán csoport is vezetővel volt, messziről hallani lehetett a nagy közös csodálkozást. 😲
Innen már a bambuszkertet vettük célba, de utunkba akadt (egy italautomata :D) egy olyan templom, amit a kapun benézve nem láttunk ígéretesnek, aztán végül rákerestem a neten is, ott viszont már sok színben pompázó kertet láttunk, végül erre sem sajnáltuk a belépő árát. Pont egy magyar pár után léptünk be, úgy látszik Kiotó népszerű célpont a magyarok körében. Ez a Koganeyama Nison-in templom volt. Itt is be lehetett lépni cipő nélkül több részre is, felmászni a temetőhöz, sőt itt még volt egy rom (mondjuk azt a pár követ nem mondanám romnak, de ők igen), ahonnan szép kilátás nyílt a város egy másik részére, ez barátságosabb látvány volt, mint a tegnapi.
A templom után már tényleg az Arashiyama bambuszliget felé indultunk. Pont eldöntöttük, hogy majd este eszünk megint étteremben, amikor szembejött egy újabb vegi kínálat. Megálltunk gyorsan, ma udon tésztát ettünk, mindketten zöldségekkel, de az enyémben tuti volt egy kis hal is. Itt többféle asztal volt, kicsit szurkoltunk, hogy a törökülés jusson nekünk, de sajnos nem úgy jött ki a lépés, a mi asztalunk csak alacsony volt, de mi rendes széken ültünk. Ahogy leültünk, már hozták is a forró teát, vették fel a rendelést és mire mi felfedeztük, hogy élő közvetítés van a youtube-on az étteremről, addigra ott is volt a kaja. Megint ügyeskedtünk a pálcikákkal, de itt is kaptunk kanalat is, bár a levet nem nagyon ettük, úgy tudjuk, itt a tészta volt a lényeg. Azt megettük.
Aztán eljutottunk végre a bambuszokhoz is, de itt csak pár métert mentünk, hogy megnézzük, mekkora a tömeg. Óriási. Ezek után inkább az állomást kerestük, de a GPS mindenáron ahhoz a megállóhoz vitt, ahonnan a romantic train indult. Valószínűleg nemcsak minket, mert már ki volt nyomtatva, hogy ez az állomás nem a JR állomása. Rá kellett jönnünk, hogy nincs másik megálló, odáig kell visszasétálnunk, ahol reggel leszálltunk a vonatról.
Innen már gyorsan ment, eljutottunk a Nijo-palotához. Itt már ismét beborult, pedig egész nap azon vigyorogtunk, hogy cipeljük itt a kabátokat, már tele van velük a hátizsákunk, az eső meg nem esik (vagyis jól működik az esőriasztónk. 😁). Amíg a palotában mászkáltunk, egyre többet dörgött, villámlott, de aztán úgy tűnt, hogy elvonult messzire, mégsem ázunk meg.
Nem tudom, alapból mennyi a belépő, de ma ez volt a legdrágább jegyünk (ma mindenütt fizettünk), viszont a kisebbik palota éppen felújítás alatt, oda most nem lehet belépni. Pedig itt is volt sok szépség. Itt sajna nem lehetett fényképezni, viszont sok a hasonlóság a nagoyai palotával. Itt voltak olyan jelenetek, amik a másikban nem voltak, azokat sajna nem lehetett megörökíteni. És nem lehet megörökíteni a hangokat sem, pedig az is izgi volt. Nem nyikorog a padló a lábunk alatt, hanem csipog, mint a madarak.
Mára már nem volt értelme újabb látnivalónak, közeledett a záróra, úgyhogy elmentünk még a vásárlóutcákhoz. Még épp odaértünk, mielőtt leszakadt az ég, bár egyes kereszteződésekben jutott nekünk is a beverődő vízből, jégből.
Sokáig csak sétálgattunk, aztán megláttunk egy mochi-árust, és ma ezt is megkóstoltuk, epreset, daifuku mochit. Az egyik ajándékboltban ma már vásároltunk is, most már nem kell sokat utaztatnunk a cuccokat.
A mai kilométer-adagunk is megvolt, be is sötétedett, az eső is épp csendesedett, elindultunk hazafelé. Az egyik aluljáróban még vásároltunk egy kicsit a vacsorához. Úgy gondoltam, hogy előbb bolti sushit eszem, aztán ha bejön, jöhet az éttermi is. Kiválasztottam az egyik csomag sushit, mentem a pénztárhoz, a pénztáros viszont ment a hűtőpulthoz, kikapott minden kis csomagocskából is egyet-egyet, tett pálcikát is, nedves kendőt is a zacskóba, aztán fizethettem. Láttam én is a csomagokat a hűtőben, de gőzöm nem volt róla, hogy mik azok.
Itthon aztán kíváncsian nyitogattam sorban: egyikben wasabi volt, másikban gyömbér, harmadikban pedig egy jó sós szójaszósz. A sushi pedig finom volt, itthon simán kézzel (pálcika nélkül) benyomtam. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése