10. nap: Kefalonia

A ma reggel igazán durván kezdődött, most hatkor keltünk, hogy elérjük a kompot. 8-ra volt jegyünk, de azt még át is kellett venni, és semmit nem tudtunk az útról, a helyről, szóval nem akartunk kockáztatni. Apa nyomta ezerrel, így a GPS által másfél órásra kalkulált utat megtettük alig 1 óra alatt. Reggel még nem is volt forgalom sem, meg ezek az utak nem is voltak annyira szűkek, kanyargósak, itt lehetett menni.

A komp bent

A kompnál már voltak jópáran, de azért el lehetett férni kényelmesen. Nem a legelső bodegánál sikerült átvenni a jegyet, de elég gyorsan ment így is. Rögtön mutatták is, hogy a szélén álló komp lesz a miénk. Gurultunk is oda, utasok kiszálltak, mehettek fel, apa meg félre lett állítva a kocsival. Fentről néztük, hogy milyen a beszállás. Nálunk nem ilyen hatalmas hajónak látszanak a kompok, gőzöm nem volt, milyen ez belülről. A mi kocsink nem mehetett, de millió másik már rég begurult. A végén még a kocsink lemarad, gondoltam én. Már a kamionokat is engedték fel... Aztán végre azt láttuk, hogy mehet a miénk is. Utána mesélte apa, hogy milyen kicsi helyekre rakták be a személyautókat, oda a miénk nem fért volna el, ezért kellett nekünk félreállnunk. És persze sokkal több hely van bent, mint amennyit kintről nézve saccoltam. :)
A komp legfelső szintjére mentünk, ott legalább nem füstölögtek az utasok, kevesen is voltak, kényelmesen elfértünk. Kb félúton elkezdtünk fázni, akkora szél volt ott fent. Néha kaptunk egy kis vizet is a nyakunkba (az árnyékot adó ponyváról), néha hullámokat is megéreztünk, ennyi változatosság mellett egészen gyorsan eltelt a másfél óra, meg is érkeztünk a szigetre.

Itt megint azok a jó kis hegyi utak vártak minket... A komp miatt egészen hosszú sorokban vonultunk sokáig. Aztán mi megálltunk egy pékségnél, utána meg enni, így sikerült kicsit elmaradni a sortól. A fővárosnál, Argostolinál kezdtünk. Körbehajtottunk a parton, központon, utána pedig megkerestük a város határában található,  Katavothres víznyelőt. Itt volt olyan jó parkoló, hogy ebédelni is tudtunk az árnyékban, Azt olvastuk, hogy az a víz, ami itt a nyugati parton elnyelődik, a keleti parti tónál jön fel a felszínre. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük a keleti parti tavat is. Minden leírásunk csak annyit mondott róla, hogy Sami közelében található a Melissani-tó. Sokáig keresgéltük, mire végre valamelyik térképen megláttuk, hogy észak felé kell még menni egy kicsit, ott aztán már lehetett a táblákat követni.

Ha eddig valahol is fogtam a fejem, hogy mennyibe kerül a belépő, itt az mind olcsó lett. Itt fejenként 7 euróért tudtunk bemenni, ráadásul a gyerek is csak 12 éves korig gyerek. Ennyit még Athénban sem fizettünk, pedig ott elég sok helyre bementünk...
A tó egy kis barlangban található. Lemegy az ember a pár méteres lejtőn, ott csónakba száll, beviszik a látogatókat a barlang másik végébe, az egész nincs 10 perc talán. Mindez egy kisebb vagyonért. Legalább a látvány szép volt!
Az ajándékboltban magyar csoporttal találkoztunk.

A tó után már a következő kérónkat akartuk elfoglalni. Ekkor sikerült a GPS-nek olyan utakat találnia, ahova már nem is mindig hajtottunk be. Mintha a papáéknál a szőlőhegyen autókáznánk. Időnként tényleg elfogyott még az aszfalt is alólunk. Aztán egyszer csak visszaértünk a főútra, de itt még az is elég keskeny!

Bent a faluban sehogy nem akadtunk a szálláshely nyomára, bementünk a helyi marketbe, hogy megkérdezzük, merre találjuk. Így sikerült rátalálnunk a megfelelő házra, de itt meg nem volt itt senki. Vártunk egy darabig, aztán benéztünk egy-két szobába. (Szinte minden ajtóban benne voltak a kulcsok, simán be lehetett menni.) Megvolt, hogy melyik lesz a miénk, de hát így mégsem kellene elfoglalni... Próbáltunk telefonálni, de azt nem vette fel senki. Gondoltuk, akkor lemegyünk legalább a parton körülnézni, majd csak hazaérnek...

Nem hívtak fel, pedig tettünk ki papírt, hogy megjöttünk, hívjanak. Visszajöttünk és vettük a bátorságot, beköltöztünk. Ilyet se csináltunk még korábban, nem is voltam nyugodt egyáltalán!
 A fiúkat nem izgatta annyira a dolog, inkább az a klassz sziklás part, amit találtunk. Most már pancsolni indultunk a tengerhez. Itt aztán órákig elvoltunk, volt ugrálás, labdázás, itt már minden megvolt, amit a fiúk szeretnek a tengerben.
Persze, alighogy kiértünk, csörgött a telefon, hogy látják a papírunkat, örülnek, hogy megjöttünk. 8-ra várnak minket. Ehhez igazodva jöttünk aztán vissza, akkor végre sikerült találkozni a tulajjal. Ez itt ugyanis nem szálloda, hanem ún. stúdió. Itt van az udvarban egy ház, amiben a család lakik, mellette egy hatalmas másik ház, amiben pedig ilyen kiadó lakások vannak. Konyha-fürdőszoba, itt minden van (még mosógép is).
Kíváncsi vagyok, hogyan fogunk tudni fizetni, mikor látjuk a családot legközelebb. :)

Estére még egy éttermi vacsit is akartak a srácok, hogy igazi tengergyümölcseit is lehessen kóstolni. Nagyon szuper étterem jött szembe velünk, be is ültünk. Az fura volt, hogy az egyik asztalon hatalmas füstöt láttunk, de aztán elmagyarázta az ott ülő srác, hogy ez valamilyen bogarak ellen van, meg arrébb is tette, így már csak kicsit volt zavaró. Rögtön az elején szólt a pincércsajszi, hogy nagyon elfoglalt a konyhájuk, félórát is várni kell, nem lesz-e gond. Máshol ennyit be sem jelentenek... Maradtunk. Kaptunk italt, étlapot, jó nagy választék volt, és azt is állították, hogy minden zöldség-gyümölcs saját termesztésű, olíva olaj saját készítésű... :) Jó sokan is voltak, biztos, hogy jó a hely. Megkaptuk a kajánkat is, ami finom is volt, de addigra már baj volt... Nem is kicsi fekete bogarak potyogtak hol a nyakunkba, hol a kajánkba. Akik legközelebb ültek a lámpához, már nem is bírtak enni, annyi volt a bogár. Szóval inkább csomagoltattuk azt a két tányér ételt, hogy majd megesszük itthon, ott nem lehetett. Készséges volt a csaj, rögtön intézkedett, nekünk hozott fájdalomdíjul egy kis dinnyét, aztán fizettünk is, futottunk haza a kajával. (Ja, közben még tűzijáték is jutott nekünk a szomszéd hegyen.)
Ilyen olcsón ilyen finomat még nem is ettünk itt, erre itt meg így jártunk!

Kalandos egy nap volt!

Kecske a tengerparti parkolóban

A víznyelőnél a víz