Azt már nem is mondom, hogy megint keskeny hegyi utak, kanyarok, de most újabb izgalmak jöttek. Nagy beszélgetés közben a GPS-t figyelve mentünk, sokáig egy egészen jó úton. Egy kis falu után egyszer egy teherautó állt előttünk (úgy értem, ott parkolt a mi sávunkban), amin meglepődtünk. Pár méterrel följebb pedig egyszerűen le volt zárva az út, egyáltalán nem lehetett továbbmenni. Itt persze nem volt két sáv. Hosszú tolatás, aztán hegyről szinte lelógós megfordulás következett.
Visszamentünk vagy két falunyit, ott láttuk, hogy van ott valami sárga tábla, szóval van itt terelés. Pár sarokkal később megtorpantunk, azt néztük, merre is kanyarodjunk, amikor megállt mellettünk egy autó, megkérdezte, kérünk-e segítséget. Mondtuk, hogy hova akarunk menni, erre ők mondták, hogy kövessük őket. Rögtön az első kanyarban tolatgatni kellett, mert jöttek szembe, úgyhogy picit lemaradtunk. Már tolattak is vissza értünk a „felvezetőink”!
Egy másik kanyarban még a fiúk is felszisszentek. Megint csak egy autónyi a hely, de vannak szembejövők is. Mi pont egy buszt fogtunk ki, a kanyar miatt nem is lehetett látni. Ennek ellenére nem volt igazán lassú a busz. (Én szerencsére nem láttam rendesen a hátsó ülésről.) Azt mondták a gyerekek, hogy nem biztos, hogy volt 10 centi közöttünk.
Megint úttalan utakra jutottunk. Érdekes egyébként, hogy aszfaltra nem telik, megint földúton is jártunk, de a szokásos kék táblák kint vannak ott is, hogy melyik város merre van. :) Hetedhét határon túl megint megálltak a „felvezetőink”, mondták, hogy innen már kövessük a táblákat, ez volt a rövidebb út. Így megmásztuk a hegyet, nem körbe mentünk, és innen már egyenes út visz Fiskardoba. Megköszöntük a segítséget és követtük a táblákat.
Gyönyörű partok mellett mentünk el, minden öböl tele volt strandolókkal, sok helyen láttunk vitorlást is... Aztán odaértünk a városkába, Fiskardoba. A közepén megálltunk egy parkolóban, gyalog indultunk be a házak mögé. Kikötő, vitorlások, árusok, éttermek. Hatalmas virágok, itt már nemcsak a leanderek hatalmasak, sok más szép virágot is megcsodáltunk.
A városkából kifelé jövet megálltunk több helyen fényképezni is! Annyira tiszta a víz mindenütt, hogy az „valamicsoda”. Pazar a látvány, főleg így magasból. (Fürdeni mi ilyenkor nem merünk, nehogy leégjünk.)
Innen Assosba mentünk. Ez is kis város a sziget északi részén, lent egy völgyben, egy félsziget mellett. Itt szinte csak nyaralók, kirándulók vannak. A hangulata hasonlít az előző városkához, közel is vannak egymáshoz, itt is csak kisebb pusztítást okozott csak az 1953-as földrengés, itt is megmaradt a régi hangulat.
Így déltájban nem igazán kívántuk a hegymászást a várhoz, azt inkább csak alulról, meg a kocsiból nézegettük.
És aztán elindultunk hazafelé. Itt rögtön láttuk az útlezárást, meg a terelő táblákat is. Sikerült a korábbi útra visszatekeregni, megint földút, por, semmi hely, szembejövők... Voltak izgalmak!
Kis vásárlás után visszajöttünk a szállásra, itt ettünk egyet, aztán lementünk megint a beachre. Már mindenki szembe jött, volt már árnyék a parkolóban bőven.:) Nekünk ez az ideális időpont: se tömeg, se leégés!
Pár órát pancsoltunk, ugráltak a fiúk a sziklákról, még a labda is előkerült... Már talán csak mi voltunk a vízben, már közeledett a naplemente, mikor elindultuk haza.
Itt most egy kis görögös, fetasajtos, olajbogyós, ouzós vacsit tartottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése