Mivel este egészen közelre sikerült parkolni, azon izgultam kicsit, hogy beállnak mellénk második sorba, és nem lehet kimenni, de még eléggé korán voltunk, az az egyetlen kocsi, ami félig ránk állt, hamar ment is. Mire mi elkészültünk, szabad volt az út. Nem sokat jöttünk, rögtön a tegnap felkeresett színházhoz mentünk. Már nyitva is volt és ráadásul ingyenes is volt, kár lett volna kihagyni. Ez a város terven felül sokat adott.
Ma átmentünk a keleti partról a nyugatira. Autópályát kikapcsoltuk, csak a keskeny kis hegyi utakon mentünk. Ez megint a szép tájjal, hatalmas kanyarokkal, néha egy-egy kis faluval volt tuti út.
Dél már elmúlt, mire ideértünk Olimpiába. A szállás már elfoglalható lett volna, csak meg kellett volna keresni. Már a GPS-be sem lehetett normálisan beírni, úgyhogy a koordinátákat adtuk meg, de hiába mondta, hogy megérkeztünk a célba, mi sehol nem találtuk a Neon Olimpia Hotelt (egyébként szinte mindegyik hotel nevében is ott van az Olimpia). Megkérdeztünk egy patikust, ő megszólított egy pasit, ez a pasi rámutatott egy hotelra, hogy menjünk be oda, mert az "same company". Tök óvatosan léptünk be a recepcióra, akkor kászálódott elő a hölgyemény, de rögtön nagyon megörült nekünk, jó helyen vagyunk, ugyanis ők "same company". Azóta sem tudjuk, hol lehet a Neon hotel, ilyet sehol nem találtunk, mi végül az Illisben voltunk. A néni megkérdezte, hogy hányan vagyunk, és akkor most három kétágyast, vagy két háromágyast akarunk (papírokon minden rajta volt, de azt nem figyelte)... De aztán megkaptuk a kulcsokat végre és megint olyan szállodában találtuk magunkat, mint a Super 8 és társai Amerikában.
Következő program már az olimpiai pálya volt. Kocsiba ültünk, mert tankolni is akartunk. Benzinkút után röhögő görcsöt kaptunk, mert szinte az utcánk végén volt a parkoló. Igaz, sokan bementek simán a behajtani tiloson is, és még kétszáz méterrel közelebb jutottak a bejárathoz. :)
Kombinált jegyet vettünk, hogy a múzeumot is megnézhessük. Végigjártuk a köveket, próbáltuk beazonosítani, hogy melyik kőrakás melyik templom, melyik műhely, stb. volt. Nem mindig volt
sima ügy. El is olvastunk mindent magyarul is a papírjainkról, angolul is a helyi táblákról, de még így is maradtak kérdőjelek. A stadion egyértelmű volt, ott megvannak a rajtkövek mai napig is. Dodó ki is próbálta a pályát, futott egyet oda-vissza, Dani is beállt egy kicsit mellé. (Más gyerekek is eljátszották ezt a mókát.)
Mentünk a múzeumba is, ott figyelmeztettek, hogy a múzeum hamarosan bezár, de nekünk bőven elég volt ennyi idő. :)
(A múzeumban épp a makettet néztük. A fiúk egész nyaralás alatt 5 percenként váltottak nyelvet. Akkor is éppen angolul szóltak egymáshoz, erre a mellettünk álló magyar család kislánya mondta is jó hangosan a szüleinek, hogy „nem magyarok”. Attól kezdve, akárhol magyarokat láttunk, mi is mondtuk rögtön, hogy ott is vannak „nem magyarok”.)Visszajőve megint a boltok felé mentünk, jégkrémet akartunk venni, és tartottunk attól is, hogy itt is olyan korán zárnak a boltok, mint Argoszban. Na, itt nem. Itt sötétedéskor kezdődött az élet, de mi ma viszonylag korán akarunk ágya bújni, mert reggel sietnünk kell a komphoz.
Amikor visszaértünk a hotelba, rögtön fizettük is a szállást, ők olyan korán reggel, még nem dolgoznak.
Összességében tök jó lenne a hotel, még reggeli is járna, ha nem rohannánk kora reggel. A net kicsit fura, mert csak a lobbynál van, meg a légkondi nem működik, kint jobb idő van, mint itt bent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése