Itt maga a jegyárus kérdezett rá, hogy hány éves a legkisebb, úgyhogy neki nem is vettünk jegyet, mert ő még túl fiatal volt (amúgy egyetlen egyszer sem kértek igazolványt, olyan életkort mondtunk be mindenhol, amit nem szégyelltünk).
Mindenhol le van írva ezerszer, hogy férfiak hosszú nadrágban (ezért szedtük le a tetőről a csomagot, nálunk felvette az összes férfi a hosszút), nők térd alá érő szoknyában, fedett vállal mehetnek csak be. Ehhez képest mindent láttunk odabent: miniszoknyát, fedetlen vállat, térdnadrágos férfit... Egyébként a bejáratnál úgyis szólnak, ha nem tetszik nekik a ruhánk, vannak kirakva strandkendő-szerű szoknyák, azt mindenki oda köti, ahova kell (vállkendőnek, vagy szoknyának, mindegy).
A parkolóból kijutni kicsit tovább tartott, éppen akkor hozott utasokat egy busz is, ez megakasztotta a forgolódást. Legurultunk az első árnyékos helyig, ott megszabadultunk a hosszú nadrágoktól, aztán elindultunk a part felé.. A nagy hegyeket még megmásztuk, még egy könnyű ebédre is ott álltunk meg, aztán már csak Thessalonikiben.
Így, hogy már volt helyismeretünk (meg egyébként is alig volt forgalom vasárnap délután), csak benéztünk a "mi utcánkba", van-e hely, két pillanat alatt ott is voltunk, leparkoltunk, célirányosan besétáltunk a hotelba. Délutáni szieszta, aztán mentünk a jól bevált helyünkre egy-egy "giró"-ért. Innen elsétáltunk még a fagyishoz is. Igaz, hogy gépi fagyi és csak két ízben kapható, de ilyen olcsót máshol nem láttunk.
Kicsit kártyáztunk még a hotelban, aztán visszamentünk egy utolsó Freddoért. A legelső volt a legfinomabb, a szigeten volt még egészen jó, ez már nem volt az igazi. Viszont az eladó srác aranyos volt. Már többször is járt Bp-en, tetszik neki (mert volna mást mondani!).
A nap végére még összedobtunk egy pudingot is a hotelban, még pakolásztunk is egy kicsit, aztán már csak a hazaút vár ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése