6. nap: Likavitosz és Szunion

Ma sokáig lustálkodtunk reggel, kipihenten keltünk útra, kocsival mentünk fel a Likavitosz-dombra. Olyan keskeny utakra vitt a GPS már megint, hogy a tükreink szinte összeértek. És még ez sem volt elég, olyan meredek is volt több út is, hogy azt néztük, mikor fordulunk le az útról. Nem történt semmi különleges esemény, felértünk rendesen a tetőre.


Megcsodáltuk a várost minden irányban, aztán elindultunk szemüvegkeresőbe. Ma reggel ugyanis, amikor beültünk a kocsiba, kiderült, hogy eltűnt egy szemüveg. A gyerek úgy emlékezett, hogy a kávézóban tette le az asztalra, hátha ott maradt. Felmentünk megint az Akropolisz parkolójába, hárman elszaladtunk a kávézóhoz, hárman meg a kocsit őrizték. Sajnos hiába futottunk, mi sem találtunk semmit, meg a dolgozók is azt mondták, hogy nem találtak semmit. De legalább beleláttunk a hétvégi nagy forgatagba, volt ott zene, tánc, csinnadratta, minden. Apáék még egy busszal is majdnem megismerkedtek közelebbről.

A potyaút után elmentünk egy újabb áruházba, aztán hazajöttünk egy ebédre, meg egy kicsit pihegtünk is délután. Amikor már elég késő lett, akkor elindultunk Szunionba. Már messziről néztük, hogy milyen felhőt látunk ott a távolban. Az hamar kiderült, hogy füstöt látunk, de még nem tudtuk az okát. Közelebb érve több helyen is láttunk tüzeket. Hatalmas erdőtűz volt, több hegyen is láttunk lángokat. Egészen besötétedett a füstfelhő alatt.

 

Ezek után értünk oda Szunionba. Először egy jó partot kerestünk, hogy pancsoljunk is végre. Találtunk is egy szép kis öblöt, tömeg sem volt, úgyhogy lementünk a partra. Ott már láttuk, hogy miért vannak ennyire kevesen. Többen is Ádám-kosztümben voltak.

Félig-meddig a vízben állt a szikla, amire lecuccoltunk. A fiúk megmártóztak, labdázni is próbáltak egy kicsit, de ez így nem a mi partunk volt. Zuhany sem volt a közelben, szóval a sót sem lehetett lemosni, így már a romokat sem akarták megnézni, nemhogy a naplementét megvárni. Apa meg én már láttuk egyszer, úgyhogy ezt most kihagytuk. Bezzeg a tüzet még visszafelé is nézték nagy ámulattal. Láttuk "vízben" a helikoptert, láttunk repülőt is, ahogy töltött, aztán fordult vissza a tűzhöz. Láttunk égig érő lángokat, egyik fölött még tornádó-szerű örvényt is sikerült elcsípnünk. Közben egy-egy hegy mögött eltűnt a nap is, megvolt a naplemente is, persze, mi nem így terveztük, de így is nagyon szép volt, csak közben sajnáltuk az itt élőket, akiknek a házait veszélyeztette, vagy akár el is érte a tűz.

 

Visszafelé kihagytuk az autópályát, új utakat láttunk, ez egészen jól járható út volt. Ez az athéni közlekedés valami brutál. Amilyen bátran, amilyen lendülettel mennek, nekem már az is félelmetes, erre még rátesznek a motorok, akik össze-vissza cikáznak a sorok között, aztán befordul az ember egy olyan szűk utcába, ahol egy autó is alig fér el, mert mindkét oldalon parkolnak... És ugye nagyon sok még meredeken emelkedik is! Na, ez a hazaút ezeket kihagyta, itt még én is oda mertem nézni! :)
A hotelban vacsi, és most meccset néz a banda!