5. nap: Akropolisz és környéke

Ma reggel korán csörgött a vekker. Meg akartuk előzni a tömeget is, meg a nagyon erős napsütést is. Nem volt egyszerű felkelni, de megérte. A GPS mindenféle kis utcán (=értsd: az egysávos út mindkét oldalán parkolnak, alig lehet elférni közöttük) vezetett fel az Akropoliszhoz, elég meredek volt a vége (olyan „mindjárt hanyatt esünk”-érzés), ráadásul kifogtunk egy buszt is a legvégére. Bulis volt azt követve cammogni a hegyre.

Mindenesetre sikerült megtalálni egy jó parkolót az Akropolisz tövében, akkor még hely is volt, és még ingyenes is volt. Innen már csak két lépés volt a bejárat. Minden sarkon leszólítottak, hogy vegyél jegyet, kérj idegenvezetőt, vegyél képeslapot, stb. Ez egy kicsit idegesítő, de nem lehet őket könnyen kikerülni. Bejutottunk, szépen haladtunk, még volt helyünk is (senki nem lépett a lábunkra), árnyék is akadt. Sajnos most elég sok állványozott rész volt, még daru is volt odafent, ez azért rontotta az összképet, de másra nem lehet panasz. Bár azt olvastuk több beszámolóban is, hogy nincs wc, mi belebotlottunk. Van fent ivókút is, szóval a kiszolgálás teljesen okés. Mondjuk ennyi pénzért már legyen is jó a kiszolgálás. 12 € volt egy felnőttjegy, szerencsére gyerekeknek ingyenes (vagyis 18 év alattiaknak).

Innen az Agóra felé indultunk. Mi egy szép nagy kört leírtunk, szóval hátulról értük el az Agórát, de szép út volt az is, úgyhogy nem bántuk. Itt már nem kellett újra fizetni, csak rápecsételtek az előző belépőre és már mehettünk is be. Az oszlopcsarnoknál kezdtünk, nagyon készséges volt az egyik dolgozó, ő ajánlotta, hogy csinál rólunk képet. (Itt is találtunk vizet is, wc-t is, úgyhogy ilyen gond nincs, nem kell bemenni kávézókba, éttermekbe, hogy mellékhelyiséget találjunk!) Körbejártuk itt is az építményeket, aztán megkerestük a másik kijáratot, átmentünk az Areiosz Pagoszon, így ugyan elég meredek utat másztunk meg, de sokkal rövidebben visszaértünk a parkolóhoz.

A kitartóbbak még elmentek a Dionüsszosz színházhoz is. Hatalmas sor állt a jegyért. Mindjárt fel is merült bennünk, hogy ide inkább be sem megyünk, de szerencsére a mi belépőnk ide is érvényes volt, kaptunk rá egy újabb pecsétet, és elmehettünk a sor mellett. Mivel ezt már reggel láttuk fentről, na meg már a nap is elég erősen sütött, nagyon gyorsan körbefutottuk, aztán irány a kocsi.

Közben a pihengető csapatot körülállta egy angolul beszélő csoport. Amiket ők hallottak az idegenvezetőtől... Felmennek az Akropoliszra, ott kapnak 1 órát, hogy körbejárjanak, de ez nem is biztos, hogy elég lesz, meg úgyis nagyon meleg van most, mert pont dél van, szóval aki akar, az  menjen inkább sörözni, mert úgysem lesz elég az 1 óra mindenre odafent... Hát meglepett minket ez a jellegű kirándulás. (Bár mondták már nekünk is amerikai étteremben, hogy adnak még nekünk 5 percet, aztán mehetünk onnan...)

Ebéd előtt tartottunk egy gyors bevásárlást, aztán ma főzőcskéztünk egy kicsit. Fogynak az otthonról hozott konzervek. :) Ma délután is sziesztáztunk, pótolni kellett a reggel elmaradt alvást is egy kicsit.

Amikor már lement a nagy meleg, megint útra keltünk. Most gyalog mentünk be a városba, a Zeusz templomot akartuk közelről is megnézni. Apa beépített GPS-ével beértünk a Plakára. Onnan már láttunk oszlopokat, odamentünk megnézni mi az. (Nem szerepelt a térképünkön, pedig pont a belvárosról van.) Ez a Hadrianus könyvtár volt, ide is jó volt a belépőnk, ide is benéztünk. Folytattuk tovább az utat a Zeusz templom felé. Menet közben benéztünk a pólóárusokhoz is, találtunk egy rakás éttermet is, mert most nem kerestünk. :)

Elértünk a templomig, ide is érvényes volt még a jegy, úgyhogy végülis nem is volt drága az a belépő. Innen még elsétáltunk az olimpiai stadionig, ez már nem is volt nyitva, ezt már csak kintről néztük meg (így is jól körbe lehet nézni, de nem tudtuk meg, mennyivel adna többet, ha rendesen be is lépnénk).

Hazafelé jövet megint elvegyültünk a tömegben a Plakán, most hogy kávézni akartunk, most inkább éttermek jöttek szembe. Addig mentünk, míg nem találtunk egy olcsóbb helyet. Megkóstoltunk egy-két kávét, forró csokit. Megint ránk is sötétedett, megint kaptunk gyertyát, hangulatos volt ez is. Megnéztük még, hogy mi van ott fent, ahova annyi ember megy, hát az Agóra alatt kávéztunk.

Onnan még hazagyalogoltunk, ilyenkor mindig látunk borzalmas helyeket, de senki nem zavartatja magát a legmocskosabb utcákon sem.
Itthon megint vacsi, kártya, aztán szunya.

Kutyák hevernek mindenütt

Parkolás Athénban