3. nap: Olümposz

Ma egy kicsit korábban kezdődött nálunk a nap, hogy időben elinduljunk. Nem volt egyszerű az ébresztés... Aztán meg álltunk a kajálda előtt, mert nem volt üres asztal. Aztán volt, aki befejezte, de le nem szedték volna az asztalt. A reggeli egyébként jó volt, nemcsak édes vacakok voltak, hanem felvágottak, tojás, joghurt, kávé, tea, forró csoki. Csak kicsit lassan töltötték újra a kiürült tálcákat, és a letakarítás is eltartott egy darabig.

Ekkora csomagokkal poén volt a séta a tömegben. Ahogy bepakoltunk, beültünk a kocsiba, már kérdezte is egy sofőr, hogy elmegyünk-e. Már állt is be a helyünkre. Nincs sok üres parkoló a főút közelében...
A sűrű részekből is szerencsésen kijutottunk, aztán az autópályán már lehetett haladni rendesen. Fizetős kapuk jöttek szembe, ez volt az első, ahol fizetnünk kellett. Itt nem lehetett kártyával fizetni. Eddig Görögországban még csak a benzinkútnál sikerült használni a bankkártyát.
A határ óta gyönyörködöm a gyönyörű leanderekben. Hatalmasak!

Elértünk Litochoroig, ott lekanyarodtunk jobbra és egy klassz kis hegyi úton találtuk magunkat. Szűk szerpentin. A fiúknak nagyon bejött! (Én sem voltam nagyon ellene.) Végig a fenyőillatban tekeregtünk az Olümposzon felfelé. Már többször azt hittük, hogy lemásztunk a térképről is, aztán egyszer tényleg elfogyott az aszfalt. Ezen a kavicsos szakaszon már nem kellett túl sokat menni, de azért ez is több volt a kelleténél. Hát nem terepjáróval jöttünk!
Itt egy gyors ebéddel kezdtünk, kaját nem akartunk cipelni, csak vizet. Azt rengeteget.

Nagyon szép környéken keltünk újra. Hamarosan eljutottunk a vízesésig. Úgy belementünk volna fürdeni, de azt persze nem szabad. Viszont „is for drinking” (a water természetesen), szóval abszolút tiszta a víz.
Az elején még csak-csak volt egy kis lelkesedés, de ez a hegy magas! Meleg is volt, messze is volt a teteje, fáradtunk rendesen! Egyre többször álltunk meg pihenni. Annyi érdekes történt, hogy jöttek szembe lovaknak látszó állatok. Egy vezető hozott öt állatot, jó kis túra ez a lovaknak is... A nyomukat egész úton lehetett látni (magyarul tele van lócitrommal a gyalogút).

3 és fél órán keresztül mentünk felfelé, a végén már egészen közelről láttuk a havasnak tűnő hegycsúcsokat, de sehogy nem akartunk odaérni. Visszafordultunk. (Tudtuk, hogy nem fogjuk elérni a tetejét, annyi időt nem szántunk rá.)
Lefelé valahogy sokkal gyorsabban (és sokkal vidámabban) jöttünk, már nem lógott végig a nyelvünk. Lefelé menetben is megnéztük közelről a vízesést, a parkolónál feltöltöttük forrásvízzel a flaskáinkat.

A szerpentin annyira tetszett Marcinak, hogy lefelé ő vezetett a hegyről.
Litochoro közepén tettünk egy kört, ez már szép kisváros, de itt nem álltunk meg.

Eljöttünk még a következő szállásunkig Katerinibe. Ez egy nagyon szép hotel, saját parkolójuk is van, még egy kis konyha is jár a szobához. Gyorsan melegítettünk is egy vacsorát, aztán elindultunk a part felé. Ez az az igazi beach, ami homokos, sehol egy szikla, sehol nagy hullámok. Azért beledugtuk a lábunkat, ha már itt vagyunk a parton, de senki nem lelkesedett, hogy menjünk vissza fürdőnaciért. (Thessalonikiben még bele sem léptünk a tengerbe, az ott nem pancsolós part. Itt már legalább vizesek lettünk. :))
Mentünk tovább sétálni, néztük a pólókat, meg a fagyisokat. Sikerült kifognunk egy happy hours-ot, jó nagy adag fagyit kaptunk, nem is drágán! Végigmentünk az árusok között, megcsodáltunk sok-sok fantörpikus portékát, vettünk egy igazi GÖRÖG dinnyét is. Itt már lépten-nyomon magyarokba botlunk, már az árusok is tudnak magyarul, a dinnyés is magyarul mondta nekünk, hogy köszönöm.
Ez a hely bejön, olyan kis hangulatos!

Olümposz >>