15. nap: Hazaút

Most nem kapkodtuk el az ébresztést, nehogy megint ott kelljen ácsorognunk a kajálda előtt. (Ugyanebben a hotelban kezdtünk, itt aludtunk, reggeliztünk a kirándulás legelején is. A második reggelinknél várni kellett.) Inkább kicsit később mentünk enni, de így már szinte teljesen üres volt az étkezde, tele voltak a tálak is.


Kicsekkolás itt nem gond, mert a szállás már előre ki lett fizetve, úgyhogy „have a good trip”, és már bent is vagyunk a kocsiban.

Már jött is egy nő, hogy elmegyünk-e, mert akkor ő beállna a helyünkre. Most épp nem is zavart sok autót, mert az utca végén nemes egyszerűséggel leparkolt már egy kocsi, nem talált helyet a jobb szélen sem, bal szélen sem, beállt szépen az útra, letakarta a szélvédőjét, és ő készen is volt. Abból az irányból csak motorral lehetett bejönni az utcába, ami amúgy pont onnan egyirányú volt. De Görögországban nem jönnek zavarba a népek... Ha a menetirányban nem jöhet be, majd bejön szemben, semmi gond. 
 

Ezen a kiránduláson elég sokat szórakozott velünk a GPS, sokszor negyedóra kellett neki, mire életre kelt. Itt is csak gondolkodott, gondolkodott, kereste a műholdakat. Pedig még a tetőre pakolás előtt be lett indítva. Itt már nem is várakoztunk, már emlékeztünk, hogyan kellett elhagyni a várost, mentünk be a következő szűk utcába, amibe a múltkor szinte be sem tudtunk menni, mert mindig jöttek szembe. Most jobbnak ígérkezett a helyzet, mert már bement előttünk valaki. De neki meg éppen vásárolhatnékja volt, parkolóhely nem volt, úgyhogy ki a vészvillogót gyorsan, ő pedig bement a boltba... Pár perc alatt végzett is egyébként, nem kellett sokat várnunk, de azért ilyet nem sokszor látunk itthon.
Na, akkor indulhatunk. De hát már szemből is ott állnak a kocsik...
Ez az út elég széles volt, kb kétsávos. Egyik oldalán is parkolnak, másik szélén is parkolnak, közepén már inkább csak egy kocsinyi hely van... ez itt nem zavar senkit, az utca kétirányú. És ekkor esett le teljesen az állunk. Mi még félre tudtunk húzódni (két kocsi), de már mögöttünk állt a következő 5. Szemből szintén vagy 5, senki nem tolat semerre, állunk... Egy-egy duda megszólal, de nem vészes (22 éve sokkal többet nyomták). Addig-meddig centizgetett mindenki a sáv szélére, míg maradt két milliméter a két irány között és végre elaraszoltunk egymás mellett. Csak hogy el ne felejtsük a görög közlekedést, ez az élmény még kellett a végére! 

Végre kiértünk a legzűrösebb utcából, erre apa balra fordult jobb helyett, mentünk bele megint a dzsumbujba... wáááááá
 

Minden gond nélkül kijutottunk aztán, és robogtunk az autópályán hazafelé. Még görög területen is muszáj volt tankolnunk egy kicsit. Most nem számított már, hogy elfogadják-e a bankkártyát, vagy nem, most KP-val akartunk fizetni, erre közölték velünk, hogy itt nincs benzin. Pff, így még nem jártunk. Mindegy, még a határ előtt akadt benzinkút máshol is. 
 

Görög határon legalább három sorban álltak az autók, uniósok, egyebek... csak annyi a poén, hogy mindössze egy ablaknál dolgoztak, be kellett sorolni...  a végén már dudáltak az idegesebbek, hogy nehogy még egy kocsi beálljon eléjük. A mi útlevelünket meg sem nézte, mehettünk. A másik oldalon is egészen gyorsan átjutottunk, száguldozhattunk tovább a makedón utakon. Egy helyen kis útépítés miatt volt megtorpanás, teljesen meg is kellett állni az autópályán, de ez csak pár perc volt. Nagyjából egy óra alatt oda lehetett érni a másik határhoz.
 

Szerbeknél is viszonylag jól ment a határátkelés. Szerb oldalon megálltunk az első (MOL) benzinkútnál. Dacára annak, hogy az utak széle tele van szeméttel, hogy idefelé csak olyan kútnál álltunk meg, ahol fizetős volt a wc, itt ingyenes és szép tiszta volt (és még papír, meleg víz, pelenkázó is volt)!
 

Egy „jól szituált” parkolóban álltunk meg egy kis ebédre. Szerencsére az ottlévők már pont befejezték, így megkaptuk az egyetlen árnyékos asztalt, ott már csak a bogarak, meg a rengeteg szemét volt zavaró (hiába volt itt is toi toi, inkább ment mindenki a bokorba, ez már nagyon gáz volt).

Még a makedónokhoz közelebb hosszan van terelés mindkét iránynak, építik az autópályát. Itt nyilván lassabban lehet haladni, de nincs komolyabb fennakadás.

Valahol útközben rendőrökkel is találkoztunk, az árokban fejen állt egy VW, ahhoz vonult ki vagy öt kocsi.
 

Aztán Belgrádnál is jött egy kis gubanc. Azt olvastuk, hogy nem érdemes az autópályán maradni és a körgyűrűn végigmenni, mert a város közepét átszelő gyorsforgalmi elég gyors, és még egy kicsit bele is látunk a városba. Odafelé nem is volt semmi gond, tényleg gyorsan átértünk ezen a szakaszon. Visszafelé viszont útépítés miatt egészen kicsi falvakba is letereltek, ez azért már hosszabb volt időben, mintha a körgyűrűn jöttünk volna.
 

A szerb-magyar határon szinte senki nem állt, viszonylag későn, úgy látszik, már nem akar utazni senki. Az meglepett egy kicsit, hogy a magyarok kétszer is megnézték az útlevelet és kétszer is kinyittatták a csomagtartót (ez nálunk most úgy nézett ki, hogy bentről ketten tartottuk a cuccokat, hogy le ne essen valami, mert útközben mindent oda dobáltunk be, a csomagok meg persze inkább a középső ülések között voltak, de arra nem voltak kíváncsiak – inkább mosolyogtak rajtunk...)

Magyar területen már nem volt semmi különös, a 12 órás szintidőt ebbe az irányba is sikerült tartani. Itthon a sok esőnek (meg az eltelt két hétnek) köszönhetően rengeteget nőtt a fű (ilyenkor látjuk mindig, amikor sokáig vagyunk távol). Kutyák örültek újra a gazdiknak.

Finom vacsi is várt minket.

Néhány tapasztalat:

• Minden nyaralásra szoktunk készülni valamennyi készpénzzel is, de amennyiszer csak tudjuk, a bankkártyát használjuk. Itt az első héten szinte nem is tudtuk használni a kártyát. Még athéni benzinkutaknál is előfordult, hogy nem tudtunk kártyával fizetni (a Shell volt a legjobb ilyen szempontból, egészen kis kutaknál is tudtunk kártyázni).
  Ahol lehetett kártyával fizetni, ott is sokszor be kellett menni a pénztárba beütni a PIN-t, vagy átmenni másik kasszához, mert csak az a csaj ért hozzá, az nem volt igazán jellemző, hogy úgy oda tudják tartani a kütyüt, mint a magyar pénztárakban. (Ezekhez képest meglepő volt, hogy a kétszobányi "super marketben" a szigeten viszont simán lehetett fizetni kártyával.)
  Mivel Görögo-ban a vártnál sokkal többször kellett KP-val fizetni, muszáj volt felvenni eurót egy automatából. Ez meg ugye sokkal többe kerül, mint ha itthon vettem volna ki a bankból.
• Rengetegen cigarettáznak. Utcán, parkban, étteremben, kávézóban - semmi nem számít, mindenhol füstölögnek. Nekünk ez nagyon zavaró volt (lehet, hogy más pont örül neki).
• Nagyon sokan ülnek a kávézókban, tavernákban. Mindegy volt, hogy délelőtt, vagy délután mentünk, mindig sok embert láttunk ücsörögni. (Mondjuk nőket nem nagyon!)
• A látnivalóknál és kb 5 méteres körzetükben még szép volt, jó volt minden. Amint kicsit arrébb ment az ember, szemét, kosz, minden volt (láttak olyat a gyerekek, hogy a motoros menet közben itta meg a kávéját és lazán eldobta a poharat, szóródott ezerfelé a jég, a pohár, a szívószál; nem gond).
• Szinte mindenki beszélt angolul. Meg sem kérdezték, hogy mi is tudunk-e, mondták, mondták, sokan folyékonyan használták a nyelvet.
• Mi kockáztatni szoktunk: úgy foglaljuk a szállást, hogy nem lemondható. Így olcsóbb volt mindegyik, de ha nem tudtunk volna elmenni, akkor buktuk volna a teljes összeget. Eddig még bejött, kb 25-30%-kal kevesebbet fizettünk, mint amilyen árakat a szobában láttunk kiírva.
• Összességében jó hely ez a Görögország, csak hát Balkán! :)